Hagyományainkhoz híven idén is megemlékeztünk Rajkovits Károly honvéd főhadnagyról, városunk egyetlen ismert szabadságharcos hőséről.
Rajkovits Károly emlékére
Rajkovits Károly 1825-ben született Montuában. Tanulmányait Eperjesen a császári és királyi 60. gyalogezred nevelőintézetében végezte.18 évesen – 1843-ban – beállt a magyarországi sorozású említett ezredhez, és amikor öt év múlva kitört a szabadságharc, már őrmesterként szolgált. Még ebben az évben ezrede a magyar kormány fönnhatósága alá került, s Rajkovitsot júliusban a 3. zászlóalj tagjaként a szerb felkelés leverésére a Délvidékre vezényelték.Októberben, a Béccsel történt szakítást követően ezredéből a tisztek többsége hűséges maradt az uralkodóhoz, de három zászlóaljának katonái – köztük Rajkovits Károly – a magyar hazára és Kossuthra esküdtek.A közkatonák és az altiszti kar tagjai letépték ruházatáról az uralkodóház fekete-sárga zsinórzatát, helyébe a honvédek veres színű zsinórzatát varrták és alakulatukat honvéddé nyilvánították.
Október 26-án hadnaggyá nevezték ki. Ekkor 23 éves volt.Az Országos Honvédelmi Bizottmány november 27-én rendelete szerint a különböző eredetű katonai formációk egységes honvédsereggé alakultak. Az egykori soralakulatok ezzel hivatalosan is a honvédsereg részeivé váltak.
1849. január végéig a bánsági hadszíntéren a szerbek ellen harcoltak. Január 28-án Rajkovits Károly főhadnagy lett.
(Kép: Ismeretlen szerző metszete 1684 végéről. Forrás:http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/images/banlaky-big_hadtortpic_1706.jpg
Két hónap múlva Damjanich tábornok III. hadtestével a főh adszíntérre, a Tisza mellé vezényelték. Damjanich tábornok vezetése alatt részt vett a március 5-i szolnoki csatában, mely a győzelmes tavaszi hadjárat bevezetője lett, majd első győzelmes állomása Hatvan volt. A honvédsereg nagy támadása a császári seregek ellen a fő hadszíntéren Eger–Gyöngyös vidékéről, illetve a Tisza vonalától indult, s május 21-én Buda felszabadításával ért véget.
Legfontosabb állomásai, melyekben a fiatal Rajkovits Károly továbbra is derekasan helytállt: a hatvani, a tápióbicskei ütközetek, az isaszegi csata, majd a váci ütközet április 10-én, mikor is olyan súlyosan megsebesült hogy egyik lábát amputálni kellett.
Így a további harcokban már nem vehetett részt. Ekkor még csak 24 éves volt!
1850-től – a katonaügyosztályon fővárosi hivatalnokként dolgozott, tehát nem szakított a katonasággal, csak íróasztal mögül szolgálta azt. Családi adatai közül csak annyit ismerünk, hogy felesége Haller Klára volt és 5 gyermeke született. A kossuth Lajos utcában lakott.
37 év szolgálat után, 62 évesen vonult nyugdíjba. A székesfőváros a teljes fizetésének megfelelő összeget, 1.350 Ft-ot biztosított neki, nyugdíj és kegydíj címen. 12 év múlva, 1899 januárjában halt meg, 74 évesen. Harasztin temették el 1899. januárjában. Haláláról a Vasárnapi újság is tudósított.
Síremléke a Kegyeleti parkban lett felállítva, ahol hamvai is pihennek.
Rajkovits Károly személye Molnár Ildikó, városunk amatőr helytörténész kutatásai alapján lett ismert. Felkutatta utódait is, akikkel együtt koszorúztunk síremlékének helyreállításakor. A Dunaharaszti Polgári Kör vállalta, hogy emlékét kegyelettel megőrzi és emlékezetét fenntartja.
Dicsőség az 1848-as hősöknek!