Dunaharaszti és az 1848-as forradalom
Haraszti lakossága az 1800-as években csendes, mindennapjait élő kis település volt, népessége alig haladta meg az 1200 főt, mégis elszakíthatatlan szálakkal kötődik az 1848-as európai forradalmi tűz hazánkban felcsapó lángjához, mely reformjaival a polgári átalakulás megindítója lett, és a nemzeti öntudat részévé vált.
Haraszti földesurának családjából Laffert Ferdinánd Antal bárónak 1709-ben már háza volt Pesten. Ő és leszármazottjai is részt vettek az államigazgatásban, az úgynevezett 100-as polgárság létrehozása is (1731) Laffert Ferdinánd báró királyi biztos nevéhez fűződik. A 100-as polgárság egyik fontos feladata volt, hogy megvitassa a város közösségének kéréseit, és azokat a tanács elé terjessze. Kijelölt tagjai szerepet kaptak az adókivetésben és a számadások ellenőrzésében is.
Az 1836-os Törvényhatósági Tudósításokban olvasható, hogy „ … B. Laffert [felszólalt, hogy a beadványoknak egy nyelvűnek], ezen egy nyelvnek pedig az 1836-i 3. törvény után magyarnak kell lenni…” A későbbiekben még nyilvánvalóbbá vált a haladás és változás iránti elkötelezettségük, mikor a házukba fogadták a forradalomban kiemelkedő szerepet betöltő Ellenzéki Kört: „1847-ben az uri-utczai b. Laffert-házba nyomultunk. [ma Petőfi Sándor utca] Itt egyesültünk a pesti körrel ismét „Ellenzéki kör” czimmel, gr. Teleki László elnöklete alatt. S igy haladtunk mi, mint a folyó, gyarapodva, növekedve (a tagok száma akkor már az 1000-et jóval meghaladta) tevékenyen” …. (Rökk István visszaemlékezése)
A történelmi tudatban általában elsikkad az Ellenzéki Kör szerepe a márciusi forradalomban a Pilvax-társaság mellett. Pedig a Kör megbízásából foglalta össze Irinyi József a híressé lett 12 pontban a liberális ellenzék programját, s a Kör tette azt magáévá elsőként egy Pozsonyba küldendő petíció szövegeként. Az Ellenzéki Kör volt 1848 márciusában a pesti politikai élet központja, együttműködve a néhány lépésnyire lévő Pilvax kávéházban tanyázó radikális fiatal értelmiségiekkel. A kapcsolat szorosabbá válását jelezte, hogy április 16-án Radical Körre változtatták a nevet, s a választmányba bekerült Petőfi, Vasvári és Jókai is. A forradalom győzelme után az egyesület élen járt az új fegyveres erő megszervezésében is: a pesti nemzetőrség 8 osztálya közül az egyiket, a „körosztályt” az Ellenzéki Kör alkotta.”
A Laffertek nem csak szívüket, de életüket is a szabadságnak áldozták: 1848. december 30-án „a báró Lafferte százados és Friedrich Yates főhadnagy vezette további szakaszok – ha az ezredtörténeteknek hinni lehet – tisztjeik lelkesítő felhívásainak hatására mindaddig ellenálltak, amíg az osztály többi része be nem érkezett. Lafferte a viadalban 14 kardvágást kapott, s félholtan maradt a csatatéren. ...” (Hermann Róbert: Perczel Mór dunántúli hadjárata és a móri ütközet)
Petőfi naplójából: „A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta.” Rottenbiller Leopold (Lipót) 1843-tól Pest város alpolgármestere, 1848-tól polgármestere. Elsőnek írta alá 1848. március 15-én a 12 pontot. A közrend fenntartásáért felelős Közcsendi Bizottmány elnöke lett. A szabadságharc leverése után elmozdították állásából. 1861-ben néhány hónapig újra főpolgármester lett, de lemondatták, és csak 1865-ben foglalhatta el újra hivatalát. Ő a Harasztin élt Tamássyak egyik őse.
Ne feledkezzünk meg itt sem Rajkovits Károlyról, a forradalom honvéd főhadnagyáról, aki sebesülése és rokkanttá válása után Harasztit választotta otthonának, és itt lelte meg végső nyugalmát. A Kegyeleti parkban őrizzük emlékét.
Molnár Ildikó
